Ahogyan az első részben írtam, a szeretőségnek vannak szakaszai, amit a szenvedélybetegség leépülési szakaszaival hoztam összefüggésbe, és mutattam be. Ez az írás abban fog segíteni neked, hogy átlásd, hogyan milyen szakaszokban lehet kijutni egy számodra már elviselhetetlennek tartott szeretői állapotból. Ahogyan van belemerülési időszak úgy van kilábalási időszak is.

A felépülési szakasz első állomása a szenvedélybetegségeknél a „kritikus időszak”, amit én ebben az esetben „ kibírom időszaknak” neveztem el.

Ezt az időszakot azonban megelőzi a mélypontra való eljutás. Lehet, hogy már éppen ebben a szakaszban vagy. Ezt onnan tudod, hogy ha már többszöri próbálkozásaid voltak arra nézve:

•  hogy most már eleged van, nem bírod tovább ezt a helyzetet
• ha eddig nem bírta eldönteni, hogy te kellesz neki, akkor már nem vársz rá többet
• többször próbáltál véget vetni az egész viszonynak.

Kiemelném a többször próbáltál már szakítani vele helyzet, mert fontos szerpe van annak, hogy eljutasson a mélyponthoz.  Minden egyes szakításnál komolyan gondoltad, hogy most véget vetsz a viszonyodnak, de valahogy pár napnál, vagy hétnél ,akár hónapnál tovább soha nem jutottál. Akkor még több mint valószínű nem érted el a mélypontod.

Mélypont alatt azt értem, amikor beismered, hogy tehetetlen vagy ezzel az egész viszonnyal szemben, és nem igazán tudod, hogy mit kell tenned és mondanod ahhoz, hogy ebből a helyzetből elmozdulj. De egy dologban biztos vagy, tovább nem akarod folytatni mert arra rámész.

Amikor eljutsz erre a pontra, mélyen belül érezni fogod, hogy ez az alja, ennél lejjebb nem viheted magad és elég, most már változtatnod kell és a kezedbe kell venned a sorsod irányítását, nem várhatod ezt a másiktól, és nem teheted már tőle függővé azt.

Ez az a pont amikor feléled benned az ösztön éned/egod  vagyis azaz énállapotod, ami ahhoz kell, hogy elmozdulj. Azt szoktam mondani ilyenkor kezdesz öntudatodra ébredni. Enélkül ez nem fog menni, csak mindig ki és kibékülsz vele.

Ha én a saját történetemre gondolok, akkor kb. egy évig havonta békülgettem és szakítottam vele. Ez a körforgás a mélypont megélésével megszünik, és akkor egy erős elszántságot, belső erőt, motivációt érzel magadban ahhoz, hogy kilépj ebből az egészből. Előfordulhat az is  (főleg amikor túltolod önmagadban az egészet), hogy nem érzel nagy erőket önmagadban, csak egyszerűen nem gondolkozol tovább, csinálod ami ahhoz kell, hogy túlélj. Ami fontos, hogy ekkor felismered és beismered önmagadnak, hogy ezt csak a teljes elszakadással tudod túlélni.

Amikor képes vagy szakítani és már eltelt az a varázsidőszak is, ami túlmutat az eddigi szakításokon fogod tudni, hogy a „kibírom időszakban” vagy, sőt lassan átmész a következő időszakra.

Ami nem más, mit a „kezdek jól lenni” időszak. A szenvedélybetegeknél ez az időszak a stabilizációs időszak.

Itt valójában tudatosan elkezdesz dolgozni az önbizalmadon és önértékeléseden. Ezt egyszerűben úgy is mondhatnám, hogy elkezded újból megszeretni magad és elkezded újból felépíteni önmagad. Azt, amit régebben önmagadról gondoltál és képviseltél rájössz, hogy már nem tudod működtetni, nem helytálló, mivel a viszony egy jó részét ledöntötte azoknak.

Van amit érdemes megtartanod, de  új értékeket, elveket és tulajdonságokat kell felerősítened önmagadban és változtatnod kell bizonyos dolgaidon, ahhoz, hogy el tudd kezdeni szeretni önmagad és ki tudj jönni jól ebből a helyzetből.

Emlékszem én szintén mindent, amit addig hittem és képviseltem önmagamról elengedtem, és olyan tulajdonságaimat, belső értékeimet kellett előkeresnem, felnövesztenem, amiről nem is tudtam, hogy bennem van, vagy nem gondoltam egyáltalán értékesnek.

Valójában ezt a szakaszt én személy szerint a személyiségfejlődésem egy nagyon fontos szakaszának éltem meg, és gondolok rá így a mai napig. Ilyen értelemben nagyon hálás vagyok annak, hogy kaptam egy ilyen életfeladatot, mert sok változást eredményezett bennem és remélem te is így fogod majd érezni magad, mikor már idáig eljutsz.
Az utolsó időszak „önmagam vagyok” időszak, ami a szenvedélybetegségnél  a fenntartás időszaka.

Itt már sok idő telt el fizikai értelemben is.  Már mint múlt tekintesz vissza az egész viszonyra.

Ebben a szakaszban megerősödtél, tisztába kerültél új és számodra szerethető éneddel, amelyet már a környezeted is észlel és jó esetben vissza is jelez számodra.

Itt jutsz el arra a szakaszra, hogy hálás legyél a történtekért, amiért ennyi mindent tanultál önmagadról, és a pozitiv változásokért.

A megbocsátás önmagadnak és a másik félnek itt tud igazán megtörténni. Már van rálátásod önmagad hiányosságaira, mi az ahol másként kellett volna cselekedned , látod a saját felelősséged a helyzetben és empátiád a másik féllel és a bizonyos harmadikkal kapcsolatosan.

Ha bántottad őket, akkor itt fog megtörténi egy bocsánatkérés is részedről, de az is lehet, hogy ezt önmagadban játszod le. Ehhez azért hosszú évek kellenek, de érdemes megtenni, mert így történik meg az igazi elengedés.