Ez az írás egyszerre szól a szeretőnek és a feleségnek is. Hogy lehetséges ez? Mi lehet a közös bennük?
Harmadiknak lenni!
A szerelmi háromszögekre jellemző, hogy szereplőik nem csak és kizárólag egy szerepben lehetnek bennük. Az idő múlásával felcserélődhetnek a szerepek: így lehet a megcsalt feleségből hűtlen, a szeretőből megcsalt feleség és a hűtlenből megcsalt férj is. A hűtlenséggel itt nem szeretnék foglalkozni, mert annak a belső mozgatói mindig ugyanazok vagy nagyon hasonlóak, mint amit már a Szerelmi háromszögben című írásban tárgyaltam.
Eljön az az idő, amikor a szeretőt is megunják, vagy megszakad a viszony, és utólag derül ki, hogy a hűtlen fél újból félrelépett. Ez az az állapot, amikor az újfent megcsalt feleség és az elhagyott szerető érzései azonosak lesznek, hiszen mindketten a megcsalt szerepbe kerülnek. Ilyenkor az elhagyott szerető hirtelen elkezd azonosulni a feleséggel, akit előzőleg még rivalizációs partnernek tartott. Ekkor már sorstársként tekint rá, és úgy érzi, akár szövetségbe is léphetnének a hűtlennel szemben. Vannak példák az életben, amikor a két megsebzett, megbántott és megalázott nő összeáll, és jól megleckézteti a harmadik felet. De az is előfordulhat, hogy a már megcsalt feleségnél a bizalom nem áll vissza teljesen, illetve a szerető kezdi érezni, hogy valami nincs rendben a kapcsolatban. Ilyenkor sok esetben elkezdődik a nyomozás, a kukkolás, mint például a hűtlen telefonjának, levelezésének folyamatos ellenőrzése, internetes közösségi oldalakon való kutakodás, mindezt természetesen titokban, lopva csinálva. Ezekből a helyzetekből aztán a bűntudat és a szégyen érzései fakadnak, hiszen a másik privát szféráját nem tartjuk tiszteletben, és a düh, hogy miért hoz minket ilyen helyzetbe a hazudozásaival. Mindezt a megrendült bizalom következményéből fakadó bizonytalanság irányítja.
Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Milyen pszichológiai mechanizmusok indulnak be ilyenkor?
Az alapszituáció (bár a többször megcsalt feleség némi előnnyel rendelkezik a volt szeretővel szemben) mindig a megalázás és a bizalomvesztés érzése. A megalázottság nagyon mély és fájdalmas érzés, amelyet sokszor nem tudunk egyből felismerni, megfogalmazni, tudatosítani magunkban. Az énvédő mechanizmusaink a megalázással szemben nagyon keményen és primitív szinten lépnek fel, mivel ez nagyon fájdalmasan érinti énünket. Sokszor előfordul – főleg azoknál a feleségeknél, akik többszöri megcsalásuk után is még együtt vannak férjükkel –, hogy elbagatelizálják, elfelejtik, elutasítják a történteket. Az is lehetséges, hogy értelmi szinten tudják és felfogják, mi érte őket és hogy a megcsalás mitől is olyan fájdalmas, de érzelmi szinten nem csatlakozik hozzá maga a megalázás érzete, mivel énünk pont ettől próbálja megóvni magát. Sok időbe telik, mire felismerjük, hogy valójában miért is érint bennünket olyan fájdalmasan a megcsalás ténye.
Nagyon fontos dolog, hogy ha sokáig próbáljuk elnyomni az ezzel kapcsolatos nem kívánatos negatív érzelmeinket, mint például a fájdalmat, a szomorúságot, a dühöt, a haragot, az erős indulatokat, a megsértettséget, a megbántottságot, a szégyenérzetet stb., képesek leszünk ezeket a meg nem élt érzelmeinket nem tudatosan szomatizálni, azaz testi tüneteket és betegségeket produkálni. Ilyenkor a testünk agresszív módon próbál jelezni, hogy vegyük észre, olyan dolog történik velünk, amit nem kell elfogadnunk, nem tudjuk azt tovább meg nem történtnek tekinteni, elnyomni, elfojtani, mert már a szervezetünk is kilöki azt valamilyen betegség formájában.
A bizalomvesztés érzése ebben a helyzetben teljesen magától értetődő, mivel a megcsalt fél, ha valóban ismeri a párját és figyel rá, megérzi, hogy valami nincsen rendben. Ha mer ezzel a helyzettel konfrontálódni, és nem kap meggyőző, őszinte választ, máris csorba esik a bizalmon, és a kis résbe befészkeli magát a szorongás és a félelem érzése. Ez a két érzés együtt aztán képes megbetegíteni a testünket is.
Éppen ezért ne várjuk meg, amíg idáig eljutunk. Ha bátran, önbecsülésünk és önértékelésünk tudatában felismerjük és felvállaljuk ezeket a rossz, kellemetlen, fájó érzéseinket, nagy baj nem történhet. Ami nagyon fontos, hogy az indulatainkat megtanuljuk kezelni, és mindig a megfelelő ember felé irányítani, azaz ebben az esetben a hűtlen felé vállaljuk fel és mutassuk ki ezeket, mert a megkönnyebbülést hozzák el számunkra. Ne veszítsük el az önmagunkba vetett hitünket, és akár mantra mondat segítségével tudatosítsuk az énünkben, hogy mit gondolunk önmagunkról és az értékünkről. Ez segíthet túljutni a megalázottság és a bizalomvesztés érzésein, és abban is, hogy reálisan lássuk magunkat az adott helyzetben.
Ne féljünk megmutatni, kik is vagyunk, és kiállni önmagunkért! Hogy miként tesszük mindezt, személyiségtől függ, egy a fontos: MERJÜK MEGTENNI ÖNMAGUNKÉRT!