Amikor egy aktív függővel beszélgetünk, és egyszerűen csak azt kérdezzük tőle, hogy miért nem hagy fel az ivással mikor már látja, hogy elveszítette a lakását, feleségét, munkáját stb. sokszor irreális, de mégis enyhén logikus választ kapunk tőle. A beszélgetés belemerülésével azonban azt vesszük észre, hogy kezdünk idegesek, indulatosak feszültek lenni, velük szemben, mert nem érti amit mondunk és mi sem amit ő mond. Ez azért van, mert a függő személyeket  sajátos gondokodás jellemzi.

 1.      „Cinkes gondolkozás“ 

Ez azt jelenti, hogy  a függő személy gondolkozása torzult, a szenvedélyének megélése miatt.  Ezért van az hogy nem ért meg minket és mi sem őt, mert eltér a gondolkozása az egészségestől. Gondolok itt arra, hogy milyen nehéz kibillenteni egy függőt abból a meggyőződéséből, hogy ő egy problémamentes szociális ivó, biztonságos nyugtatószedő, vagy csak szabadidős marihuána fogyasztó.  A függők képtelenek felismerni, hogy milyen szakaszban van a függőségük, mert azt gondolják a problémáikhoz semmi köze sincs a szerfogyasztásuknak.  Mindig tudnak tökéletesnek tűnő magyarázatot adni, hogy miért használnak vagy miért nem állnak le, de ha ezeket a magyarázatokat jobban megnézzük, mindig találunk bennünk ellentmondást.  Ami motiválja és elferdití bennük a valóságot, az a kényszeres cselekvés –szerhasználat- szembeni folyamatos gondolati ellenállás , ami olyan mértékű fájdalmat és kényelmetlenséget okoz bennünk ami miatt inkább engedelmeskednek a kényszerességnek, csak hogy megkönnyebüljenek. Az engedelmesség és a megkönnyebbülés rövid ideig tart , amelyet aztán az erős bűntudat követ. Ezt fel kell oldania, amit legkönnyebben úgy tudnak megtenni, hogy megfelelő magyarázatot találnak a használatra.

 Például: Kliens – nincs pénzem kiváltani a gyógyszerem.

Segítő: – miért nem mész el dolgozni?

Kliens: – nem megyek el dolgozni, mert senki nem talál munkát.

Segítő: – Kerestél munkát?

 Kliens: nem nem kerestem éppen ezért.

2.      „Önbecsapós gondolatok“

Fontos tisztában lennünk azzal a ténnyel, hogy  a függőt saját torzult gondolkodása vezeti félre és ejti áldozatul. Az önbecsapást nem befolyásolja a függő intelligenciája sem, sőt minél okosabb valaki annál jobban be tudja csapni önmagát és nehezebben látja be helyzetét. A szer utáni sóvárgás annyira erősen jelen van, hogy az is eredményezi a gondolkozás eltorzulását. A sóvárgás vagyis a szer utáni vágy olyan erős, hogy arra készteti az agyat, hogy engedje meg a használatot , ezért a gondolkodást fogja felhasználni a meggyőzésre.  A gondolkodás szerepe tehát nem más, mint hogy engedélyt adjon az egyénnek a szerhasználatra.  Tehát a függő gondolkodás önbecsapása ott kezdődik, hogy „Inni akarok“ azaz a következtetésből indul (az erős sovárgás befolyásoltsága alatt), és erre keres magyarázatot, megerősítést. Egy normális gondolkozás fordítva zajlik, „ Inni akarok“, a végén, mint következtetése például a szomjas vagyok észlelésnek és gondolatsoroknak.

Miután nüaszni csak a különbség, ezért könnyen rászed mindenkit, de igazán önmagát a függőt és a társfüggőt (hozzátartozót) tartja befolyása alatt.

 Például: Kliens: -nekem már be sem jön a cucc

Segitő: akkor miért nem állsz le?

Kliens: majd leállok amikor akarok

 3.      Az időről alkotott fogalma

Ez a sokak számára jól ismert „Akkor hagyam abba, amikor akarom“ mondat. A függők képtelenek valójában leállni akkor amikor ők akarnak, de ezt belátni is képtelenek.  Számunkra is érthetelen, hogyan mondhatja ezt, mikor egyértelmű hogy nem képes a valódi absztinenciára.  Ez attól lehetséges, hogy a függők mást értenek idő alatt mint mi.  Az időt percekben illetve másodpercekben érzékelik a sóvárgás miatt.  Amúgy gyakran napokra le tudját tenni a szerhasználatukat, de ennél hosszabb időre nem. Ezt azonban ők úgy élik meg, hogy tessék itt a bizonyíték le tudodm tenni . A függő azonnali hatást szeret, az azonnali helyzetekre tud csak gondolni mint lehetséges jövő, hosszú távban nem. Eladhatatlan lenne egy olyan drog ami csak két nap múlva fog ütni, de akkor keményen. A várakozás és késlekedés nem fér bele a függő viszonyítási rendszerébe.  Számtalan függő számol a következményre pl. melegség, ellazulás, eufória, szétáradó nyugalom érzése, de nem számol a mi időnk szerinti évek utáni májzsugor kialakulásával, vagy munkahely elvesztéssel, vagy hajléktalansággal. Ezek a hosszú távú következmények nem jelennek meg a függő agyában.

 4.      Tagadás, racionalizálás és projektálás

 A függő gondolkodás egyik legismertebb jellemzője szerintem a tagadas, racionalizálás és a porjektálás. Mindhárom a függő énjét védi. De mitől kell védenie magát valójában? Attól, hogy beismerje a függőségét, ugyanis ez sok szempontból számára egy elfogadhatatlan dolog. Ezért tagadása soha sem tudatos, nincs tisztában azzal, hogy ő most éppen melyik énvédő mechanizmusát használja. Tehát, ha segíteni akarunk, akkor nem járunk sok eredménnyel, ha a fejéhez vágjuk, most éppen racionalizálsz és az beszél belőled. Érdemes inkább abban segíteni, hogy tudatára ébredjen annak amit tesz. A változáshoz vezető út első lépése ez, ami ugyan első, de elég nagy lépcső amit elég nehéz meglépni. Főleg, hogy a tagadást a racionalizáció megerősíti a projektálás pedig megőrzini segít ezt az állapotot. A racionalizáció eltereli a figyelmet a valódi okokról. Nem korlátozódik kifejezetten csak a mások figyelem elterelésére, inkább a függő figyelmének elterelése a lényeg az igazságról. Ezek mindig a tudatalattiban történnek ezért nem ismerhetők fel a függők számára. Az egyik legjobb példa erre az opiát tartalmú fájdalomcsillapitóktól való függőség. Soha nem ismernék és gondolnák magukról akik nem rendeltetés szerint szedik, hogy ők függők, mivel erős fájdalmukat akarják enyhíteni és ezzel magyarázzák használatukat. Valójában orvosi vizsgálatokkal azonban nem lehet megtalálni a fájdalom valós okát.  Ha valamilyen cselekedetünket egynél több indokkal tudunk igazolni, több mint valószínű racionalizáljuk azt.  Általában ugyanis bármilyen cselekvés valódi oka egyetlen ok.

A projektálás az, amikor másokra hárítjuk a saját felelősségünket, másokat okolunk azokért. A célja, hogy bebiztosítsuk magunkat a jelen állapotunba, fentartsuk a status quot.

Például: „Majd ha te abbahagyod a sárkányoskodást, akkor képes leszek leszokni az italról. Addig csak így tudlak elviselni“

 5.      Manipuláció

 A manipuláció nem csak függőkre jellemző, azonban a használat során ez fokozódik és a manipuláció nagymestereivé válnak. Idővel a manipuláció személyiségjegyévé válik.  Elöszőr még csak énvédelemként használja, hogy az szerhasználatát biztosítsa vele, de később önálló életet kezd élni, és önmaga célja lesz, nem egy eszköz. A felépülésnél is jelent tud lenni, hiszen mint egy rossz mintázat szorult helyzetben egyből ehhez nyúl a függő, illetve az elmúlt évek szokásai sem tünnek el nyomtalanul. Érdemes résen lenni.

 Talán ezek a jelek és jellemzők, segíthetnek a hozzátartozóknak, szakembereknek megismerni a szenvedélybetegek működését és elősegíteni őket a felépülésre