A visszaesés figyelmeztető jelei

Bizonyára sok szenvedélybeteg családjában előfordul – és okoz problémát, a függő személy sorozatos leállási kísérletei és ebbéli kudarcai.

Gyakran fordulnak hozzám ilyenkor kérdések és kételyek közt: mit lehet tenni, miért nem tudja tartani az absztinenciát, hiszen tiszta hetek/hónapok vannak már a háta mögött.

Nem tudják, hogyan kell segíteni ilyenkor a függő hozzátartozón. Mi a helyes reakció, amikor folyamatos csalódottságot élnek meg szerettük kudarcos józansági kísérletei miatt.

Ahhoz, hogy eljussunk oda, mit-hogyan érdemes tennünk, első körben érdemes megismerkednünk a visszaesés fogalmával és a jeleivel.

A visszaesés nem csupán azt jelenti, hogy újból elkezdi fogyasztani a függőségét okozó szert, vagy újra előkerülnek a kényszeres függő viselkedési formák (pl. pornó nézés, számítógépezés, eltúlzott idejű munkavégzés stb).

A visszaesés ennél sokkat komplexebb promléma, a kiegyensúlyozott életvitel kialakításához szükséges képességek elsajátítása vonatkozásában. A dinamikusan működő testi-pszichés-szociális területek terén rendellenes működések lépnek fel, amely aztán majd szerfogyasztásban is megnyilvánulnak. A hangsúly tehát a folyamaton van: azt, hogy egy hónapokig tiszta szenvedélybeteg személy újból a szerhez nyúl, meg kellett előznie egy több hetes vagy akár hónapos fentebb említett zavar.

Azon leszokott szenvedélybeteg személyeknél, akik saját maguk erejéből állnak le, nem járnak önsegítő csoportba, sem terápiába, valamint a függőség, mint betegség szakirodalmában sem mélyedtek el, gyakrabban előfordul, hogy nem is ismerik fel ezeket a visszaesési jeleket.

Általában a hozzátartozóknak sem mondják el, hogy ilyenkor milyen jelekre érdemes figyelniük, hogy visszajelzéseikkel segíteni tudják a józanság megtartásában a függő rokonaikat.

A visszaesés 11 szakasza:

1. Belső változás –ebben a szakaszban kívülről semmi nem látszik a függőn, de belül elkezd úgy gondolkozni és érezni a számára rossz, kényelmetlen helyzetekben, mint aktív használata idején

• fokozottan stresszes –gyakrabban válik ingerlékennyé, feszültté
• megváltozik a gondolkodása- kívülről annyit látni, hogy nem jár már ülésekre, terápiára, kevesebbet beszél a függőségéről, kevésbé tudatos a dolgaiban

2. Tagadás – ebben az időszakban azt vesszük észre, hogy függő hozzátartozónkról „lepattannak” dolgok, vagy sok a nemet mondása, besértődése, ha visszajelzést adunk neki a, vagy éppen a függőségével kapcsolatosan adunk visszajelzést. Tagadja, hogy bármi gondja lenne.

3. Elkerülő és védekező magatartás –ebben az időszakban a függő próbálja elkerülni azokat az embereket és helyzeteket, akik és amik arra kényszerítik, hogy őszintén belássa gondolkodásmódja és viselkedésének változását.  Ha valaki mégis ezt megteszi, akkor tagadásba megy át.  A leggyakoribb gondolatai ilyenkor ezek:

• Meggyőzi magát arról, hogy nem kell sok energiát belefektetnie a józanságába, hiszen ez már egy végleges dolog.
• Figyelmét önmaga helyett másokra irányítja, és jobban érdekli mások állapota, mint a saját felépülése. Például, ha környezetében valaki szert fogyaszt, nagyon kritikusan és keményen lép fel. Miközben saját magáról és személyes dolgairól nem igazán lehet vele erről beszélni, ahhoz képest, hogy a felépülésében önként osztotta meg ezeket az érzéseit, gondolatait.
• Kényszercselekvések kezdenek el megjelenni nála, egyre gyakrabban és többször csinál meg ugyanolyan tevékenységet, egyre inkább kezdi elszigetelni magát a környezetétől, szeret egyedül lenni, és ezek a kényszercselekedetek jó indokot is adnak mindehhez.

4. Válság – itt egyre inkább azt érezzük a függőn, hogy kezd kicsit levertnek depressziósnak tűnni, és nem igazán tud megoldani problémákat, egyre inkább azt érezzük, hogy azok csak halmozódnak. Valójában ez is történik. Elkezdi elveszíteni a kapcsolatot a saját helyzetével, mert mindig csak apró dolgokra, területekre koncentrál, belülről úgy éli meg, hogy minden rendben és közben nem veszi észre, hogy egészében hogyan állnak a dolgai. Sikertelennek érzi magát, úgy érzi a tervei nem váltak be és nem igazán talál új célokat, kihívásokat.

5. Tehetetlenség– ebben a szakaszban a függő úgy érzi, hogy a kezelhetetlen problémák elárasztották. Képtelen bármerre is kimozdulni vagy ellépni. Ebből a hozzátartozó vagy a környezet annyit vehet észre, hogy halogat, nehezen tud koncentrálni a dolgaira, gyakran használja a „bárcsak..” kifejezést, folyamatosan a boldog akarok lenni érzést kergeti az egyén.

6. Zavarodottság és túlreagálás – a függő ebben a szakaszban nehezen kontrollálja indulatait, érzelmeit és gondolatait. Ingerlékeny és minden apróságot túlreagál, elég nehéz a kedvébe járni és elviselni a társaságát.

• stresszel való megbirkózás nehézsége
• egyre gyakrabban összezavarodik,
• a barátokkal, családtagokkal, sorstársakkal való feszült kapcsolat jellemzi.

7. Depresszió – itt már a környezet számára is egyértelmű, hogy bajban van a függő, mert képtelen lesz hétköznapi dolgokat könnyedén megoldani. Folyamatos levertség, rossz hangulat jellemzi, és sokszor fordul meg a fejében az a gondolat, hogy szerrel kezelje a depresszióját. Jellemző ebben a szakaszban a:

• rendszertelen étkezés
• tettvágy hiánya
• alvászavar
• napi rutin felborulása

8. Viselkedéskontroll elvesztése – ebben az időszakban még mindig tagadja a környezetének, hogy bármi problémája lenne, de már képtelen adott napirend szerint élni. Nem hajlandó beismerni, hogy újból elveszítette az élete felett az irányítást. Elutasít bármilyen segítséget, miközben belül tehetetlennek és gyengének érzi magát.

9. Önuralomvesztés felismerése – itt lehet nagyon hatékonyan beavatkozni a hozzátartozóknak, mert ebben a szakaszban megszűnik a függő személy tagadása.  Egy rendkívül fájdalmas és súlyos beismerés részéről, hogy irányíthatatlan az élete. Jellemzői:

• önsajnálat
• alkalmi szerhasználat gondolata
• tudatos hazugságok
• teljes önbizalomvesztés

10. Választási lehetősége beszűkülése – a függő személy úgy érzi csapdába került és csak 3 lehetőség közül választhat: 1. szerhasználat, 2. megörül, 3. öngyilkos lesz.

Nem hisz abban, hogy bárki tudna rajta segíteni, ezért elutasító a környezetével, haragszik a hozzátartozóira, barátaira. A frusztráció, nyomasztó érzések, magány és feszültség jellemzi az állapotát.

11. Szerhasználat, viselkedési addikció újbóli megjelenése –a környezete számára is egyértelmű jele van annak, hogy bizonyos időszakonként szerhasználat történt, illetve rövid idő alatt visszatud esni a leállás józanság előtt aktív használati állapotába a függő. 

• kontrollált használattal való kísérletezés
• csalódottság, szégyenérzet, bűntudat jellemi ezt az időszakot.

A visszaesési folyamat szakaszait, ha beazonosítja a hozzátartozó, barát tudni fogja, hol tart a függő személy és mit élhet át. Ennek megfelelően már lehet segíteni és beavatkozni, az ellenállását, mint egy védekezést értelmezve, folyamatos türelemmel és visszajelzéssel le lehet bontani, illetve vannak szakaszok, ahol könnyebben fogad el segítséget. Érdemes szakembert is bevonni.