Nem csak a szenvedélybetegekre jellemző, bizonyára ismerős az érzés: amikor úgy érezzük, hogy egy régi rossz szokásunkat szeretnénk elhagyni, hogy változásokat érjünk el, kudarcba fulladunk már az elején.

Vajon mi lehet a hiba? Hol vannak azok a pontok, ahol másként is lehetett volna gondolkoznunk, cselekednünk a siker érdekében?

Legtöbbszőr a felkészülésnél érdemes keresnünk a választ.

Amikor úgy döntünk, hogy változtatunk egy számunkra, vagy környezetünk számára kellemetlen viselkedésünkön, – legyen az alkohol, drog, munka, különböző evési függőségeink -, a legfontosabb, hogy ne hirtelen tegyük azt, hanem fordítsunk kellő időt a felkészülésre, rákészülésre.

Tapasztalataim szerint, ha megfelelő energiát fordítunk erre a szakaszra, sokkal könnyebben és sikeresebben fogjuk venni a cselekvés idejében az akadályokat. A felkészülés ugyanis azzal az előnnyel jár, hogy rákészülhetünk magára a cselekvésre, a változásra és a váratlan kihívásokra.

Gyakori, hogy az emberek az utolsó percre hagyják a felkészülést, amiből kapkodás, káosz, feszültség lehet. Ez sokszor azért történik így, mert úgy gondolják, hogy maga a helyzet távol van még tőlük, vagyis érzelmileg eltávolítják maguktól a cselekvést. Az utolsó pillanatban viszont már ez az énvédelem megszűnik, mert érzelmileg felerősödik az „itt az idő a cselekvésre!” helyzet.

Az egyetlenegy eszköz, ami ebben az időszakban segíteni tud nekünk, valójában az elköteleződés.  A felkészülés szakasza ugyanis nem szól másról, mint arról, hogy minden egyes olyan kétségünket, magyarázatunkat megcáfoljuk, ami eltántoríthat minket magától az elköteleződéstől.

Addig azonban, amíg ezt nem tudjuk teljesen megtenni, azaz agyban és érzésben nem hozzuk magunkat harmóniába, nem fog sikerülni, az elhatározás. Egyszerűbben fogalmazva: ameddig lemondásnak élünk meg mindent, ami a változással kapcsolatos, sikertelenek leszünk.

A lemondás pozítiv ellentéte az Elköteleződés, ami azt jelenti, hogy hiszünk abban, hogy a változás, az új szokás, vagy mintázat kialakulása számunkra csak jót hozhat. Átértékeljük önmagunkat úgy, hogy az egyre inkább a jövőbeli vágyott önmagunk felé mutat, ezáltal nő magabiztosságunk, önbizalmunk és önmagunkba vetett hitünk.

Elhisszük, hogy sikerrel fogunk járni, és ahová eljutunk, az csakis jó lehet számunkra.

Természetesen ez a szakasz, a rákészülés, ami reálissá teszi számunkra, hogy az út, amit meg kell tennünk, nem lesz könnyű, és tele lesz olyan helyzetekkel, amelyek könnyen megingathatnak minket elhatározásunkban.

Éppen ezért kell alaposan szemügyre venni gyenge pontjainkat, beismerni elakadásainkat, hogy megfelelő megoldásokat tudjunk készíteni. Például, ha azt döntöm el, hogy nem fogok többet inni, akkor figyelembe kell vennem, hogy ha baráti összejövetelekre hívnak, mit fogok ott kezdeni azzal a helyzettel, amikor körülöttem alkoholt fogyasztanak az ismerőseim.

Mi lesz a stratégiám, mi az, amiről tudom, hogy régen működött és mi az, amiről azt hittem, működni fog, de mégis becsaptam vele magam. Érdemes ilyenkor bevonni a tervek elkészítésében hozzátartozókat, barátokat, akik reális visszajelzést tudnak adni önmagunkról.

Az újraértékelésnél érdemes akár egy relaxált állapotban látni önmagunkat, úgy, hogy a viselkedés, amitől meg akarunk szabadulni, már nincs jelen.

Milyennek látjuk így magunkat?

Hol vagyunk, mit csinálunk és kihez viszonyulunk másként?

Ha minél részletesebben el tudjuk képzelni jövőbeli énképünket és az bármikor képesek vagyunk előhívni, akkor nagyobb az esélye annak, hogy ezt meg fogjuk valósítani!

Különböző módszereket is segítségül hívhatunk, például művészetterápia, tánc, zene, rajz, festészet bármilyen alkotás, ami által ez meg tudjuk jeleníteni magunk számára és vonzóvá tenni.

Mindez az elköteleződésünket fogja erősíteni a változásban, ami nélkül nem leszünk képesek megvalósítani azt. Az elköteleződést sokszor akaraterőnek is hívják, én kevésbé szeretem ezt a kifejezést, inkább a motivációt szeretem használni, mert kevésbé okoz szorongást, rossz érzést.

Abban én személy szerint érzékelek valami megfeszülést, valami olyasmit, ami lehúz, ami nehéz, ami elvárásként feszül ránk. Bizonyára többen hasonlóan éreztek ezzel kapcsolatban, ezért hasznos egy olyan szót használni a „változás útra”, ami az eddigi életedben pozitívként hatott rád és mindig sikerhez juttatott.

Az én ilyen szavam az elhivatottság, de választhatod az elmélyülés, kreativitás, józanság fogalmát, olyan hívó legyen, mely a tiéd és büszkeséggel, jó érzéssel tölt el!